„Több energiám van, ha a közönség jól szórakozik.”- interjú Kwong Yue Yanggal

Kwong Yue Yang kétszer volt ezüstérmes, míg 2019-ben a dobogó harmadik fokára állhatott a Nyilvános Beszéd Világbajnokságon. Mi a titka? Alázat, fejlődő szemlélet és a rá jellemző derű. És még temérdek összetevő, amiből most az ausztrál fiú megoszt velünk néhányat.

Ha azt mondom Magyarország, mi jut eszedbe?

Az elmúlt télen jártam Budapesten, noha gyors kiruccanás volt, mégis sikerült sok-sok látnivalót megtekintenem.  Gyönyörű fővárosotok van, élveztem az ottlétem minden pillanatát.

Ha legközelebb jössz, mindenképp jelezd, és szívesen leszek az idegenvezetőd!

Ha legközelebb Magyarország felé veszem az irányt, mindenképp szólni fogok neked. Kérlek, mutass majd finom ételeket, mert nem tudom, mit rendeljek, mi számít ízletesnek.

Rendben van. Kínai kisfiúként nőttél fel Ausztráliában. Milyen volt a kapcsolatod a nyilvános beszéddel?

Kisgyerekként egyáltalán nem szerettem a nyilvános beszédet, természetesen ebben nagy szerepe volt annak, hogy nem az angol volt az anyanyelvem, mivel kínaiul beszéltem. Ezért angol nyelvórákra jártam, hogy fejlesszem az angoltudásomat. Mindig küzdöttem azzal, hogyan kommunikáljak, hogyan szólaljak meg bátran. Persze a barátok között könnyebb volt a kommunikáció, hiszen vicceltünk, bolondoztunk egymással, de a középiskolában prezentálni nem volt természetes számomra.

Előszeretettel alkalmazod a retorika egyik varázspálcáját, a történetmesélést. Hogy találtál rá erre az „eszközre”?

Erre felnőtt koromban éreztem rá igazán.

Miután beléptem a Toastmasters közösségbe, s elkezdtem fejlődni nyilvános beszéd téren, jobbá váltam ezen a területen, több ajtó megnyílt előttem, s megnőtt az önbizalmam is.

Magabiztosabb lettem abban, hogy ki is vagyok én. Ennek köszönhetően elkezdtem magamról megosztani történeteket. Amire még rájöttem, hogy az összes történetem egyedi tapasztalatokból származik. Azok a történeteim, amelyeket élvezettel hallgatnak, engem is feltöltenek, ösztönöznek arra, hogy higgyek magamban, a küldetésemben.

Hogy csatlakoztál a Toastmasters klubhoz?

Ausztrália legnagyobb légitársaságánál, a Quantasnál dolgoztam, amikor egy vállalati összejövetelre, egy üzleti megbeszélésre voltam hivatalos, ahol a vezetők számoltak be az alkalmazottaknak arról, mi történik a cégnél. Abban az időben nem mindenki gondolta úgy, hogy jól mennek a dolgok a vállalatnál, nem volt túl pozitív a légkör. Majd színpadra lépett az egyik ügyvezető igazgató, akinek a 20 perces beszéde után hirtelen megváltozott a közeg, természetesen pozitív irányba. Emlékszem, azt mondtam,

wao, ez az ügyvezető olyan, mint egy varázsló!

Amilyen szavakat használ, amilyen légkört teremt. Ez elképesztő! Ekkor döntöttem el, hogy ha egyszer én is ügyvezető igazgató leszek, akkor szükségem lesz ilyen előadói technikákra. Ez volt az a pont, amikor elkezdtem gondolkodni azon, hogy belépek egy Toastmasters klubba, majd az elhatározást cselekvés követte, hiszen villámgyorsan beléptem a Qantas vállalati klubjába, a Flying Toasters-be.

2011-ben és 2014-ben második helyen végeztél a Nyilvános Beszéd Világbajnokságon, míg 2019-ben a dobogó harmadik fokára állhattál. Milyen tapasztalatokat szereztél a világ élvonalában?

Amikor 2011-ben első alkalommal lettem második, elképesztő élmény volt számomra, mert sohasem képzeltem el azt, hogy bejutok a döntőbe, azt meg pláne nem, hogy valamit el is érek a világbajnokságon. A célom csupán az elődöntő volt, aztán amikor bejutottam a döntőbe ezt gondoltam:

Te jó ég, nem hiszem el, itt vagyok!

Innentől kezdve mindent ajándéknak fogtam fel.  Aztán amikor kiderült, hogy második lettem, hihetetlen boldogságot éreztem.

2014-ben aztán már nagyon akartam nyerni. Csak a győzelemre koncentráltam, mindenáron diadalmaskodni akartam. Mikor előadtam a beszédemet, mindenki nevetett és tapsolt, azt gondoltam, hogy megvan, megnyertem, nagyon jó voltam. Aztán két beszéddel később Dananjaya Hettiarachchi következett. Ha az én szintem 50-es volt, az övé kétségkívül 100-as. Teljesen megérdemelten nyert. A közönség reakciója, az üzenete, az előadása mind-mind alátámasztották ezt. Szomorú voltam, hogy nem nyertem, de tisztában voltam vele, hogy Dananjaya az egyértelmű győztes. A 2019-es világbajnokságon pedig ugyanazt éreztem, amit 2011-ben. Egyszerűen boldog voltam, hogy a döntőben szerepelhettem. Úgy adtam elő a beszédemet, ahogy elterveztem, éreztem a közönséggel való kapcsolódást. Annak ellenére, hogy nem lettem első vagy második, a legfontosabbnak mégis azt tartottam, ahogy előadtam a beszédemet.

A krónikák szerint 2018-ban is bejutottál a döntőbe.

Igen, ott pedig a kedvenc beszédemet mondtam el, de hibát követtem el, s miután előadtam, elképesztően ideges lettem a produkcióm miatt. Nem azért lettem dühös, mert nem nyertem, hanem mert elmondtam a kedvenc beszédemet és elszúrtam. Így a 2019-es beszédem egyfajta jóvátétel volt számomra.

Miért fontos számodra a versenyzés?

Két dolog miatt.  Az első, hogy menetrendet, időbeosztást ad számomra. Viszonyítási alapot. Versenyeznem kell a klubomban, a területemen. Különböző szinteken mérethetem meg magam. Ez egy fejlődési útvonal és lehetőség számomra, hogy egyre jobb legyek. Ha csak egy beszédet mondok, annak hamar vége lesz, a közönség és tapsol és azzal vége a történetnek. A versenyeken a beszédem után visszajelzést kapok, és fejleszthetem az előadásomat. Majd újabb visszajelzést kapok és így fejlődhetek tovább. Folyamatosan csiszolhatom a beszédemet, hogy még jobb legyen.

A „szerencsesütis beszédet” rengetegszer kellett gyakorolnom, mielőtt nyilvánosan előadtam volna.

Ha láttad volna az eredeti verziót, azt mondtad volna rá, hogy borzalmas.

Megnéztem volna szívesen, már csak a fejlődési utad bejárása miatt is. Mi az a másik dolog, ami miatt fontos neked a versenyzés?

A verseny abba az iránya nyom, hogy tanulj valamit. Tanulj valamit magadról. Minden alkalommal elsajátítasz valamit a versenyen arról, hogyan beszélj, írj, hogyan adj elő.

Hogy készülsz fel a beszédeidre?

Sok-sok lépcsője van a felkészülésnek. Ez egy hosszú folyamat. Ha csak a verseny előtti felkészülésről beszélünk, akkor beszéd megírása, a próbák kisebb csoportok előtt, visszajelzések, fejlesztés, tesztelés, még több visszajelzés, fejlesztés, és ez ismétlődik meg újra és újra. Először mindig leírom a beszédemet, aztán próbálom nem szóról szóra előadni. Ahogy gyakorlom a beszédemet, kidolgozom a mondatokat, megpróbálom átalakítani a gyakorlás közben, hogy jobban hangozzon. Az egész valójában a vizualizációról szól.

Elképzelem magam a színpadon, ahogy előadom a beszédemet, beleélem magam a mondandómba.

Kwong Yue Yang, Aaron Beverly, Luisa Montalvo

Rengeteg öniróniát viszel bele a beszédeidbe.

Hogy nevessek kicsit magamon. Több energiám van, ha látom, hogy a közönség jól szórakozik. Ha meg tudom nevettetni a közönséget, az ad nekik energiát, ami engem is felölt.  Így nyugodtabbnak érzem magam a színpadon.

Mik a legfontosabb kritériumok, ha valaki profi beszélő akar lenni?

Egy profi beszélőnek kapcsolódnia kell a közönséghez, s ezt a kapcsolódást fel kell építeni. Ehhez bizalomra van szükség. El kell érni, hogy figyeljenek rád.

Hogyan?

Úgy, hogy a személyiségedet jobban beleengeded a beszédbe, önmagad akarsz lenni, ezáltal komfortosabban érzed magad a színpadon is. A közönség így egy olyan személyt lát a színpadon, akihez könnyen kapcsolódik. Ha idegesen adunk elő, s robotként viselkedünk, az nem alakíthat ki természetes kapcsolódást a közönséggel.

Hogy fejleszthető a nyilvános beszéd?

Akkor értem el a legnagyobb fejlődést, amikor elkezdtem felvenni magamat videóra. Láttam magam visszanézve, mit művelek. Manapság mindenkinek van okostelefonja vagy hozzá tud férni egyhez, így csak

bátorítani tudok mindenkit, hogy vegye fel a beszédét!

Szerintem a beszédünk, előadásunk rögzítése az egyik legjobb út, mert így tudjuk értékelni magunkat. Sok ember fél attól, hogy felvegye magát, de legyőzve ezt a szégyenlősséget egyre inkább önmagunk lehetünk. A második tanácsom az, hogy keressünk különböző stílusú beszédeket! Nemcsak egyféle stílus van. Keressük meg ezekben a beszédekben azokat a pontokat, amelyek tetszenek! Próbáljuk úgy elemezni őket, hogy miért szeretjük azt a beszédet, miért pont azok a történetek fognak meg!  Pl. a TED és TEDX beszédek, egyetemeken az avatási beszédek, mint pl Steve Jobsé. Vagy nézzünk stand up comedy műsorokat annak érdekében, hogy tisztában legyünk a humorral és azzal, hogyan használjuk a humort! És még egy: figyeljük meg a bűvészeket! Ők ugyanis fantasztikus történetmesélők, s mindig fenntartják a nézők kíváncsiságát, hogy vajon mi fog történni a következő lépésben.

Ha már stand up comedy. Ha jól tudom, te is kacérkodtál azzal, hogy kipróbáld magad ebben a szórakoztató műfajban. Hogy áll most ez az elképzelésed?

Azért akartam kipróbálni a stand up comedyt, hogy humorosabbá váljak, s ezzel is színesítsem a beszédeimet. Sajnos a lakóhelyemen nincs stand up comedy, így esélyem sem volt arra, hogy gyakoroljak és előadjak ilyen műfajban. Azóta idősebb lettem és félénkebb a stand up comedy-t tekintve, tehát most lehet, fel kellene erőszakkal tolnom magam a színpadra. Ugyanakkor biztosan jó móka lenne. Szerintem a stand up comedy igazán szórakoztató műfaj és remek lehetőség az improvizációra, arra, hogy legyőzzük a félelmünket, és még természetesebbek és magabiztosabbak legyünk a színpadon.

Mit jelent számodra a bátorság?

Valami olyat tenni, amitől félünk. Szembenézni a félelemmel és legyőzni azt. Természetes, hogy különböző dolgoktól félünk, de bátorság kell ahhoz, hogy szembenézzünk velük, legyőzzük őket. Félelem lehet a nyilvános beszéd, kipróbálni egy sportot, vagy átutazni a világot egy szerelemért. Tehát nézzünk szembe ezekkel a félelmekkel úgy, hogy cselekszünk és megtesszük a döntő lépéseket.