„Tisztában kell lennünk azzal, hogy kik vagyunk és mit akarunk” – interjú Matuska Mircsivel.

Matuska Mircsi. Akár egy mesehőst is takarhatna ez a név. Mircsi azonban 21. századi, hús-vér figura, egy coach, aki történetekkel dolgozik, azok felhasználásával támogatja az életük rögös útján barangoló embereket.

Matuska Mircsi. Ezzel a névvel akár egy mese központi figurája is lehetnél. Milyen mesében lennél főszereplő?

Valami olyasmiben, ahol a jó győz, a rossz meg megbánja, amit tett, és bocsánatot nyer. Lenne benne akció is, meg érzelem és szereplők érdekes háttérsztorikkal.

Gyerekkorod mennyire forgott a mesék, történetek, rajzfilmek körül?

Erre ugye nem vártál mást választ, mint azt, hogy nagyon!Amint megtanultam olvasni, mindig volt könyv a kezem ügyében.

A könyvtáros néni azt hitte, hogy szórakozok vele, olyan hamar vittem vissza a kikölcsönzött könyveket.

Sok mesét, történetet írtam. Persze néztem rajzfilmeket is, de az az olvasott mennyiséghez képest elenyésző mennyiségben.

Hogy kerültél a coaching világába?

Véletlenül. Egy hasonló segítő szakra jelentkeztem, ami nem indult a főiskolán, így megkérdezték, hogy szeretném-e megpróbálni a coachingot. Rábólintottam, pedig akkor még azt sem tudtam, hogy mi az, most már végtelenül hálás vagyok ezért.

Szeretsz történetekkel dolgozni. Mennyire volt evidens számodra, hogy a történeteket behozd a hivatásodba, munkafolyamatodba?

Azt mondanám, hogy evidens volt, de sosem tudatosan. Mindig vonzottak azok a dolgok, amik történetekre alapoznak, és ez valamilyen formában mindig jelen volt a coachingos gondolataimban. Az már kicsit tovább tartott, amíg ezt felismertem – azóta tudatosan foglalkozom így ezzel.

Kép: www.timotfoto.com

A honlapodon így írsz a coaching folyamatodról: „Hozhatod Te is a történetet, hozhatom én is, a közös munkánk lényege, hogy megtaláljunk benne téged, és levonjuk számodra azokat a tanulságokat, amiket a mindennapi életedben is használni tudsz és előrevivő számodra.”  Milyen történetekre vagy kíváncsi a másikkal kapcsolatban?

Engem minden érdekel – de általában abból indulok ki, ami az ügyfelet megfogja, ami jelent neki valamit, vagy akár csak amire fél szóval utal, mert az lesz az, ami neki személyes, és amivel tud dolgozni.

Te milyen történeteket hozol a coaching folyamatba?

Próbálom kipuhatolni az ügyfélnél, hogy mi áll hozzá közel, mivel tud azonosulni és igazából akkor sem én viszem a történetet, csak segítek neki megkeresni.

Szerinted miért lehet fontos az önismeret a 21. század emberének?

Mert iszonyú sok az inger, a lehetőség, ami közül választhatunk, és ahhoz, hogy önazonos életet tudjunk élni, tisztában kell lennünk azzal, hogy kik vagyunk és mit akarunk.

Ez az, ami miatt most különösen fontos az önismeret szerintem. Hogy ne sodródjunk az élettel, minták, szokások, berögződések alapján, hanem szabadok legyünk dönteni és a magunknak legjobbat választani.

Arról nem is beszélve, hogy szerintem egy végtelenül izgalmas folyamat felfedezni, hogy kik is vagyunk valójában.

Kép:www.timotfoto.com

Létezik a #filmtabletta program, amikor kijelölsz filmeket, amelyek kapcsán kérdéseket teszel fel, s a válaszadók között interakció, játékos diskurzus alakul ki. Miről szól pontosan a filmtabletta?

A #filmtabletta gyakorlatilag egy önismereti filmklub. Megnézünk egy filmet, és ahhoz kapcsolódóan van egy téma is – ebben a témában reflektálunk magunkra a film segítségével. Sokszor sokkal könnyebb úgy kimondani dolgokat, ha nem magunkról beszélünk, hanem egy szereplőről, vagy metaforákat használunk.

Egyfajta másik gondolatsíkra helyeződünk át és ennek az az előnye, hogy kijöhetünk a saját gondolataink körforgásából és könnyebben felismerhetünk olyan megoldásokat, működési módokat, amiket a saját fejünkben kavarogva nem biztos, hogy megtalálnánk.

Még azt szeretem benne egyébként, hogy ez egy játékos megközelítés, nincs az emberben az a gondolat, hogy akkor most kéne valamit „önfejleszteni”, mert filmeket nézni és beszélgetni róluk szórakoztató. Hatékony igazából attól lesz, ha az ember tényleg beleteszi magát, és őszintén átgondolja a kérdéseket, és őszintén válaszol rájuk, nem csak azért, hogy „na, mára is letudtam, válaszoltam az aktuális kérdésekre”. Itt is igaz, mint minden önismereti folyamatnál, hogy amennyire beleteszed magad, annyit fogsz tudni kivenni belőle.

Milyen történetekkel szeretsz dolgozni?

Filmek és könyvek egyaránt jöhetnek, és a fiktív történeteket jobban szeretem, mert ott kevésbé viszi el az embert az, hogy valamilyen módon megítélje a dolgot. Részrehajló vagyok sci-fi és a fantasy iránt, mert ezek a kedvenc műfajaim és egyébként meggyőződésem, hogy minél idegenebb, másabb a történet univerzuma a miénktől, annál inkább könnyebben jelenít meg univerzális emberi tulajdonságokat, viselkedéseket.

Kép:www.timotfoto.com

A Szuperhősök klubja Facebook csoportodban feltettél egy kérdést, hogy „Ha egy filmben választhatnál, hogy hőst vagy gonoszt játssz, akkor mit választanál, miért?” Az volt a válaszod, hogy gonoszt sokkal izgibb játszani. Miért?

Mert szerintem érdekes megtapasztalni egy gonosz lelki világát (már ha van neki és nem egyszerűen a gonoszság kedvéért gonosz, az nyilván kevésbé izgalmas), hogy hogy jutott oda, ahol van, mi történt vele, mik a mozgatórugói – például Loki vagy Kylo Ren szerintem álomszerep ilyen szempontból.

És persze a való világban vannak dolgok, amiket nem teszünk meg, de egy képzelt világban eljátszani ezeket érdekes tapasztalat.

Lényegében csak annyi, hogy szórakoztatóbb máshogy viselkedni, mint ahogy a valóságban viselkedek.

Átúsztad a Balatont, amit fejben eldöntős sztorinak neveztél. Milyen tanulságokra leltél ebből a történetből? Volt forgatókönyved?

Sosem tapasztaltam még a fejben eldöntés hatalmát, és nem is gondolom, hogy mindenre igaz lenne, de a sportban abszolút. Nem volt konkrét forgatókönyvem, igazából elképzelni sem tudtam, hogy hogy lesz az egész – hogy kell bemenni a vízbe, mennyit kell várni, a hajóknál hogy lehet megállni. Egyedül az a gondolat volt bennem, hogy ha utólag visszanézek majd erre az eseményre, akkor nem akarok csalódott lenni. Az előző két évben mindig úgy tologatták az időpontokat, hogy sosem volt jó, szóval gyakorlatilag 3 éve vártam, hogy átúszhassam. Egyszerűen nem adtam magamnak választási lehetőséget. Tudtam, hogy a testem képes rá, hiszen egészséges, és sok más ember is meg tudja csinálni, tehát akkor miért ne tudnám, fizikai korlátja nincs.

Mit jelent számodra a bátorság?

Azt, hogy meg merjük élni önmagunkat, az értékrendünket, és akkor is megteszünk dolgokat, ha félünk tőlük, ha tudjuk, hogy amúgy jó lesz nekünk.

Mircsi Facebook csoportja: https://www.facebook.com/groups/szuperhosokklubja

Mircsi Facebook oldala: https://www.facebook.com/mircsicoach