„Tiszta gondolatok kimondására van szükség”- interjú Luisa Montalvóval

Luisa Montalvo elkápráztatta a világot. A hatvanegy éves texasi hölgy második helyezést ért el a Nyilvános Beszéd Világbajnokságon 2019-ben. Megkeresésemre roppant nyitott volt, íg születhetett meg a következő interjú.

Milyen voltál gyerekként?

Tetszik a kérdés, erre örömmel emlékszem vissza. Gyerekként terrorban tartottam a környezetemet. Amire azt mondták a szüleim, hogy ne tegyem, azt persze mindig megtettem. Állandóan bajba kerültem és mesterkedtem valamiben.

Már akkor is vonzott a színpad?

Mindig is a színpadon akartam szórakoztatni az embereket. Azok közé tartozom, akik akkor teljesítenek a legjobban, ha nagyobb közönség előtt lépnek fel. Ezt csak azok érthetik meg, akik ezt megtapasztalták.

Egyetértek. Hogy emlékszel arra a pillanatra, amikor eldöntötted, hogy jobb előadó akarsz lenni?

Élénken emlékszem, amikor egy munkahelyemen átsétáltam egy szobán, s emberek nevetésére lettem figyelmes. Azonnal látni akartam, mi folyik a szomszédos teremben, miféle megbeszélést folytathatnak a munkatársaim. Ez egy Toastmasters találkozó volt és természetesen csatlakoztam a csapathoz. Mindezt örömmel tettem és nem azért, hogy jobb előadó legyek, de persze később már célom lett, hogy fejlődjek a színpadi beszédben és persze abban is, hogy jobb hallgató legyek.

Ha tudok segíteni valakinek, hogy higgyen magában, vagy tudom motiválni abban, hogy próbáljon többet tenni fejlődéséért, már sikerrel jártam.

A világbajnoki ezüstérmes beszédedet édesapádnak ajánlottad, akire úgy emlékeztél, mint aki mindig bízott és hitt benned. Hogy motivált ő téged?

Az emberi elme jobban magába szívja a negatív megjegyzéseket, mint a pozitívakat és hajlamos a becsmérlő szavakat elraktározni magában. Édesapám mindig bátorított elhatározásaimban.

Azt kérdezte tőlem: miért ne, mi állíthat meg téged?

Segített abban, hogy szorítsam vissza a negatív gondolataimat.

Egyik videódban édesanyád látható, aki a kezében fogja a világbajnokságon szerzett díjadat. Hogy van ő? Mit tanulsz tőle?

Köszönöm, hogy megnézted azt a videót. Édesanyám az Alzheimer-kór korai szakaszában van, de szerencsére még felismer engem és képes nevetést kicsiholni belőlem. Szinte minden estémet vele töltöm. Neki köszönhető, hogy milyen ember és előadó vagyok ma.

Ő nagyon szerény körülmények között nőtt fel, az elszántságának és odaadásának köszönhetően egy roppant sikeres üzletasszonnyá vált.

Az ő példája motivált arra, hogy előadó legyek, az Avon céghez köthető rendezvényeken beszélt 200 vagy annál sokkal több ember előtt is. Figyeltem őt és rengeteget tanultam tőle, hála neki, egyáltalán nem félek a nyilvános beszédtől. Köszönöm, édesanyám!

A világbajnoki ezüstérmes beszéd.

Hogy készültél fel a világbajnoki ezüstérmes beszédedre?

Az igazat megvallva, nem készültem fel annyira, mint kellett volna, mert tudtam, hogy sohasem juthatok el a világbajnokságra. Szóval megszólalt a már idézett negatív agyam újra.

Amikor szembesültem vele, hogy a világbajnokság helyszínére, Coloradóba utazhatok, mint versenyző, akkor elkezdtem minél több Toastmasters klubban megosztani a beszédemet és minél több visszajelzést kértem.

Tisztában voltam vele, hogy brutálisan őszinték lesznek velem és ők a legjobb értékelők. Meghallgattam a kritikákat, s hozzáigazítottam azokat, amelyektől javult a beszédem.

Melyek voltak a nyilvános beszéd világbajnokságon szerzett legfontosabb tapasztalataid?

Ez volt az első nemzetközi konferencia, amin részt vettem. Nem volt hasonló tapasztalatom előtte, minden új volt számomra. Az emberek barátságosak, kedvesek és odafigyelők voltak velem. Csodálatosnak tartom a mai napig az élményeket, amelyeket átéltem. Rengeteg, számomra ismeretlen ember gratulált, vagy éppen kifejezte jókívánságait nekem. Sohasem tapasztaltam még ilyen pozitív légkört, egészen szürreális volt.

Úgy éreztem, mintha egy család lettünk volna.

Fantasztikus volt ezt megélni. Még a versenytársak is kedvesen viselkedtek velem. Mostantól minden nemzetközi konferenciára menni akarok.

Milyen tulajdonságok birtokában kell lennie annak, aki profi előadó szeretne lenni?

Szerintem, ha egy embernek van egy témája, amivel teljesen kapcsolódni képes a közönséggel, az a kezdet. Ehhez jön az ízléses humor és a személyes történet, amelyek hozzájárulnak egy sikeres beszédhez. Úgy gondolom, hogy a siker szempontjából a legfontosabb szabály az, hogy legyen a közönség számára egy erős üzenet, amelyen elgondolkodik és cselekvésre ösztönzi őket.

Miért szereted a Toastmasters klubokat?

Miért ne? Rengeteg nagyszerű okom van arra, miért szeretek mindenkit a Toastmastersben.

Nekünk, embereknek szükségünk van egymásra, arra, hogy megtapasztaljuk az egymás iránti kedvességet és elfogadást.

A Toastmasters klubokban megtapasztaltam mindezen értékeket és ebből rengeteget tanultam.

Tanárként tapasztalom, mennyire fontos, hogy a gyerekek elmondhassák kulturáltan a véleményüket. Hiszek benne, hogy a nyilvános beszéd ebben segíthet nekik is. Szerinted hogy fejlesztheti őket és minden korosztályt a nyilvános beszéd?

Köszönöm, hogy tanár vagy, nagyon alulértékelt ez a szakma. A siker legfontosabb eszköze a kommunikáció képessége. Ha képesek vagyunk a fiatalok és (mindenki más) kommunikációját fejleszteni és ösztönözni őket a tanulásra, akkor egymás megértése már egészen fiatal korban elkezdődhet.

Tiszta gondolatok kimondására van szükség.

A Toastmasters ebben rengeteget segíthet.

Láttam egy videót, amelyben előadást tartasz egy középiskolai kutyamentő csapatnak. Miért volt fontos számodra ez az esemény?

Ez az eset különböző okok miatt volt fontos nekem. Ezek a diákok a jövőnk és azzal, hogy a kutyamentésre oktatjuk őket, segít kiküszöbölni napjaink számos olyan problémáját, amelyek változásért kiáltanak. Ha képes vagyok pozitívan befolyásolni, tanítani és vezetni őket annak megértéséhez, hogy min kell változtatni, akkor sokkal fényesebb jövő vár kisállatainkra és a társadalomra egyaránt.

Megértetni velük, hogy képesek a világot jobbá tenni, első számú célkitűzés számomra.

Mit jelent számodra a bátorság?

A bátorság számomra azt jelenti, hogy képes vagy megtenni valamit, annak ellenére, hogy félsz a történésektől és a végeredménytől.