Segíthetünk, Zsuzsi néni?

Mi késztet tizenéves fiatalokat arra, hogy segítsenek? Mi az, ami még a győzelemnél is fontosabb? Hogy tanultak komoly életleckét az ifjú focisták? Következzen Zsuzsi néni és a szanyi ifjú focisták története.

Átlagos májusi délután volt. Madarak csicseregtek, a nap elárasztotta fényével az aszfaltot, serdülőkorú fiúk labdapattogtatása és eszmecseréje törte meg az utca csendjét. Meghatározó napok következtek számukra, a bajnoki címért küzdöttek, minden egyes edzést, egymás közti focit igyekeztek kihasználni.

A fiúk ahogy mindig, laza passzolgatással, jókora mosollyal az arcukon fogtak hozzá a labdás és labda nélküli mozgásokhoz, az edzés előtti feloldódásra szolgáltak a pontos passzok. Aztán összeverődtek a legények és következhetett a menetrendszerű bemelegítés.

Azaz következett volna. Kiszúrtak valamit a srácok. Egészen pontosan valakit. Zsuzsi nénit.

Zsuzsi néni a pálya mellett a talajra maximálisan koncentrálva művelte a földet, lazította a talajt, beleadva minden erejét a műveletbe. A focista fiúk pár másodpercig szemlélték az eseményeket, amikor is az egyikük megszólalt:

Menjünk!

És a srácok mentek, sőt, szinte meneteltek egymás után. A szekrény- és magasugró órák egyszerre értelmet nyertek, a brigád minden tagja gazellaként szökkent át a kerítésen, hipp-hopp, ott termettek Zsuzsi néni előtt.

Segíthetünk?

Kérdezte egyikük.

Persze.

Vágta rá azon nyomban Zsuzsi néni, majd megmutatta az utat a kerti eszközök fele.

A fiúk pedig libasorban elindultak Zsuzsi nénit követve, aki könnyed feladatokat osztott ki: lyukakat furatott az ifjoncokkal, karók elhelyezése céljából. Nem tartott 30 percig az akció, Zsuzsi néni mintha tekintettel lett volna arra, hogy a srácok fontos bajnokira készülnek, dolgukra, edzésükre bocsátotta őket.

Köszönöm, fiúk!

A focista brigád reakciója egységes mosolyt jelentett, főleg, amikor Zsuzsi néni hálás szavait hallgatták, majd természetesen a közös képre is sor került.

A fiúk pár nap múlva bajnokok lettek.

Hetekkel később megkérdeztem a csapatkapitány Kovács Balázst a Zsuzsi nénis történetről. Jöjjön a mini-interjú Balázzsal:

Miért segítettetek Zsuzsi néninek?

Látszott rajta hogy nagyon fáradt volt. Zsuzsi néni idős és egész életében sokat dolgozhatott. Mi csak jószándékból cselekedtünk. 

Milyen volt segíteni?

Nagyon jó érzés, mert látszott az arcán, hogy örül és egy aprócska lyukacskával is sokat segítettünk neki.

Mit tanultatok az esetből?

Azt, hogy akinek csak tudunk, segítsünk.

Szeretnél elutazni Bátorságországba? Kattints a ide és tarts velünk!