Hogyan készült a Bátrak, akik mernek?

Mindennek az oka Nemecsek Ernő és egy szegedi panzió álmatlan éjszakája.

2016 őszén fogant meg a gondolat bennem, hogy a bátorságról írok egy interjúkötetet. A Pál utcai fiúk elemi erejű előadásának és Molnár Ferenc regényének lelket lebilincselő jelenete, amikor a Füvészkertben Nemecsek leugrik a vörösingesek közé, ahol kiáll csapatáért, önmagáért. Ez indította el bennem a könyvírás gondolatát, s nem sokkal később egy szegedi panzióban álmatlanul forgolódva leírtam közel 30 nevet, amiből végül 14 különleges személyiség mondott igent az interjúra. Ekkor azt gondoltam, hogy nyeregben vagyok, sima lesz minden, hiszen csak meg kell nyomnom a play gombot a diktafon kijelzőjén, és már indulhat is a móka. Az igazi kihívás azonban ezután következett.

„Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek”

Ekkor még nem tudtam, hogy mi lesz a könyv címe, illetve kettő lehetőség forgott folyamatosan a fejemben: Bátrak klubja, vagy Bátrak, akik mernek. A titkot nem kell elárulnom, hogy melyik lett a befutó.

Első interjúalanyom Nemecsek Ernő megformálója volt. Vecsei H. Miklósra a Nyugati pályaudvartól pár percre található kávézóban vártam. Szinte alig lézengtek a helyen, emlékszem, az izgalomtól a világ legnagyobb gombóca ülepedett meg a torkomban. Kipakoltam a jegyzetfüzetet, elmetérképet, könyveket, diktafont, tollat. Minden egyes beszélgetés előtt így tettem. Hasi pár perc múlva betoppant az ajtón, a légkör megváltozott, a gombóc eltűnt, a mosoly lett a meghatározó. Kb. 20 perc után vágtunk bele az eszmecserébe, addig a grundról, mindennapjairól, céljairól is mesélt „Nemecsek”. Olyan koncentrált másfél órát töltöttünk együtt, hogy majdnem lekéstem a szegedi gyorsot.

„Hamarosan odaérek”.

Jött az üzenet a háromszoros olimpiai bajnoktól, akivel a Komjádiba beszéltünk meg találkozót. Az uszoda előterét hangos gyerekzsivaj töltötte be, vége lett az ifjoncok edzésének. A hajszárítók koncertjének közepén jelent meg a bejáratnál egy emberhegy. Kiss Gergely színre lépésével a hangerő is alaposan lejjebb csökkent, élőben tapasztalhattam meg, milyen az, amikor parancs nélkül megvalósul a tisztelet. A Vasas klubtermében az interjú előtt a következő kérdést tette föl nekem rápillantva az életrajzi könyvéről készült elmetérképemre:

„Te valami csodabogár vagy?”

Az.” Válaszoltam. Humoros, komoly, tanulságos 60 perc következett.

Németh Juci egy mozis-kávézós helyen válaszolt a kérdéseimre. Vele civilben is varázslatos beszélgetni, színpadi és hétköznapi énje között vékony a határvonal, élmény őt hallgatni. Nem élete legjobb időszakát élte, azonban vállalta gyengeségeit, így lett még erősebb a szememben.

Tisztában voltam vele, hogy az egészség témakörnek helyet kell kapnia a könyvben, olyannyira, hogy egy velem is csodát tevő egészségmentorra esett a választásom. Szántai Zsolt személyre szabja mindenki táplálkozását, emellett mentálisan is inspirál. Egy cukrászdában bonyolítottuk le (és nem túl) a beszélgetést Győrben, természetesen minden mentes süteményeket fogyasztva. Egészségünkre vált.

Györffy Kingával a legendás Centrál Kávéházban találkoztunk, ott, ahol többek között Ady Endre is megfordult. A Tűz csiholójának szellemiségében történetmesélésről, előadói praktikákról, kiállásról beszélgettünk.

Méder Áron Földkerülő vitorlázó újpesti otthonában fogadott. Pár hónapos kisfia, Regő a kezemben landolt, az interjú felét irigylésre méltó nyugalomban töltötte társaságomban, így édesapjának szavait is kedélyesen hallgathattam és persze tátott szájjal figyeltem a nem mindennapi történeteit. Áron később megtisztelt azzal, hogy eljött a csornai könyvbemutatómra.

Méder Regő, az interjú hivatalos segítője

Grecsó Krisztián íróval stílszerűen egy budapesti kocsmában találkoztunk. Könyvfesztiválos dedikálása előtt szakított rám időt, a sör és az ásványvíz, a könyv és a diktafon, a bátorság és a modern irodalom remekül megfért egymás mellett.

Ólomsúllyal a lábaimban lépdeltem a Heim Pál Gyermekkórház előtt. az ablakban lelkes gyerekfejek kandikáltak kifele. Dr. Lalához, azaz Balogh Lászlóhoz érkeztem. A másfél órás beszélgetésben hullámvasúton éreztem magam a nem mindennapi élettörténetet hallva. Ekkor csak apró sejtésem lehetett arról, hogy önéletrajzi könyvet írok majd Laláról, a szanyi könyvbemutatóm főszereplőjéről, a gyereklélek orvosáról, a leghíresebb magyarországi bohócdoktorról.

A Kontroll és a Moszkva tér című filmek megtekintése óta terveztem a beszélgetést. Na persze a kétezres évek elején még könyvre nem gondoltam, Balla Eszter színészi játéka annál inkább foglalkoztatott. Teltek-múltak az évek, Eszter édesanya lett, nem is akármilyen, anyaként legalább akkora példakép, mint színésznőként. Pont olyan volt élőben, amilyennek képzeltem: emberséges, nyitott, karakán. Hozzáállását mi sem bizonyítja jobban, hogy az interjút még éjjel is csiszolgattuk telefonon, fontos volt neki is a bátrak, akik mernek ügy.

Vass Vilmos egyetemi előadásait, míg élek, nem feledem. Vidámság, modern tudás, kreativitás. Úgy emlékszem rá, hogy „telt házas” előadásokat produkált, tudtam, hogy egy pedagógusnak, főleg ilyen profi tanárnak helye van a kötetben. Mint később kiderült a bátorság nagyszerűen kapcsolódik a kreativitáshoz is. Tanár úrral székhelyén, a Metropolitan Egyetemen beszélgettünk.

Nadrágrohasztó melegben ütöttük nyélbe az interjút az ország egyik legnépszerűbb house lemezlovasával, Szigeti Péterrel, Peter Maktóval. Legénylakásokat idéző környezetben diskuráltam a DJ apukával, lemezjátszók, keverő, különböző zenei eszközök társaságában.

Vida Ágnes pszichológus üzletasszony kispesti főhadiszállásán várt. A Gazdagmami sikerre vivője széles mosollyal üdvözölt, gyereknevelésről és üzletről is szót ejtettünk, bőszen fogyasztva a szénsavmentes ásványvizet, ugyanis a hőmérséklet jócskán harminc fok fölé emelkedett.

Rambala Éva erőszakmentes kommunikáció témakörében érintette a bátorságot. Sohasem feledem a helyszínt, a plafonról óriásbabák lábai kalimpáltak, szürreális közegben értékes beszélgetést folytattunk.

Igaly Diána olimpiai bajnok sportlövő édesapjáról, Igaly Józsefről elnevezett lőtéren fogadott. Őszintén mesélt harcairól, kitartásáról, céljairól. Leckét kaptam arról, hogy milyen is a nagybetűs profizmus, a világklasszis szemlélet.

Az egyes interjúk után ha már engem is ösztönöztek, magamat is noszogatnom kellett, hogy a beszélgetések okozta varázslatból kikerülve begépeljem az interjúalanyok mondatait. Valakivel több, valakivel kevesebb utólagos egyeztetésre volt szükség. A szövegeket két klassz korrektor átnézte, javaslatokat tett. Összesen körülbelül 30-szor olvastam el a kész szöveget, szinte kívülről fújtam már a válaszokat.

A meghatott szerző és 300 ember

Rengeteg időmet elvetteaz utazás, szervezés, felkészülés, gépelés, javítás, beszélgetések együttvéve. Mégis megérte. Miért?

Öt okom van erre:

  • A beszélgetések alatt tapasztalt flow-élmények.
  • Az interjúalanyoktól kapott tudás.
  • A telt házas könyvbemutatók.
  • Sok-sok visszajelzés.
  • A kezemben tartott könyv

Szeretnél elutazni Bátorságországba? Kattints a ide és tarts velünk!