Például írasd be a retorikai táborba! Németh Zoltán, azaz Dr. Prezi és csapata ismét megrendezte a felső tagozatos és a középiskolás korosztály számára a Retorikai edzőtábort, ahol a szokásos módon csodadolgok történtek.
Hétfő
Közel negyven fiatal foglalt helyet a Tiliana Hotel éttermének verőfényes teraszán. Minden egyes táborozó csuklóján különböző színű karszalag, jelezve, hogy ki melyik csapathoz tartozik. Volt köztük rutinos résztvevő, a körből inkább kiszakadni akaró, folyton párbeszédet kezdeményező, tépelődő, mosolygó, várakozó állásponton helyezkedő. Mintha csak az iskola első napja lett volna.
Zoli megnyitója után mi, felkészítő tanárok bemutatkoztunk egyenként a fiataloknak, naná, hogy előkerültek a Pál utcai fiúk, a szamurájok és a bátorságtörténetek is. Ekkor már tudtam, hogy a narancssárga csapatot fogjuk vezetni Udvardi Gabival.
Csapatszervező játékok kerültek terítékre, közös nevetések, egyre hangosabb, lélekemelő reakciók. Majd a hotelszobákban folytatódhatott az ismerkedés, világok feltárulása. Gabival igyekeztünk feltenni tengernyi kérdést, játszottunk, nevettünk, történeteket meséltünk.
A nap kiemelt előadója Neisz Laura volt, aki a lámpaláz csillapításának hazai „doktornője”, hasznos tippeket, gyakorlatokat osztott meg a fiatalokkal.
Kedd
Az egyik legsűrűbb napon olyan tudást kaptak a fiatalok, amelyet az iskolában is bátran felhasználhatnak majd. A simogató derűt sugárzó, magas szintű tudással felvértezett Homolya Emese az elmetérkép módszeréről beszélt és adott kreativitást serkentő feladatokat, míg a fiatalok nyelvén kiválóan értő, profi szervezetfejlesztő Danhauser Gyula pedig a brainstorming technikáját mutatta meg az érdeklődő rétorpalántáknak. Délután a történetmesélésről tartott energikus, pontosztós, roppant értékes előadást Györffy Kinga, a téma koronázatlan királynője.
Eközben a témák is egyre világosabbá váltak a fiatalok számára, hogy aztán szerdán érkezzen egy fenomenális fordulat.
Szerda
Ruff-Kiss Ágnes a beszédképzés hazai nagykövete játékos feladatokat, artikulációt, légzést, hangerőt, hangsúlyt is fejlesztő kihívásokat hozott a táborba, újabb jelentős retorikai munícióval ellátva ezzel a fiatalokat.
A kilencfős csapatunk kétfelé vált, négy lány, Jázmin, Dóra, Emília és Anna került hozzám és elindult az igazi felkészülés a szombati, tábort záró előadásra. Jázmin a siker előszobájáról, a kudarcról, Anna az életben megtalált kincseiről (zene és rajz), Dóra az álmairól akart beszélni.
Emíliával tanakodtunk, kérdéseket tettünk fel, csűrtük és csavartuk az eredeti témáját, a normakövetést, de valahogy csak nem akart elindulni a szövegírás vonata. Hohó, mivel nem is a megfelelő szerelvényt választottuk.
Következett tehát a filmbe illő fordulat.
„Véletlenül” előkerült egy kínos iskolai jelenet, amely után Emília megfogadta, hogy soha többet nem fog beszélni nyilvánosan. Mi lenne ha, ez lenne a téma? Emília bólintott és már kezdődhetett is új ösvényen a téma körüli kalandozás, s bizony még aznap összeállt a szöveg, melynek zárómondata így hangzott:
Megcsináltam!
Eközben a fiúk is lázasan készülődtek, Gabival váltottuk egymást, ő a lányokra, én pedig a fiúk munkájára, készülő beszédére néztem rá, s mint kiderült, a Boti, Artúr, Ádám, András és Brúnó alkotta csapatból utóbbi legény is témát váltott, így lett a nap dupla fordulatban bővelkedő. A kreativitás útja ugyanis nincs kitáblázva.
Csütörtök
T. Bieniek Ildikó a hatáskeltés és a testbeszéd különleges elegyéről győzte meg a hallgatóságot, hiszen nem mindegy, hogy mit, miért és főleg, hogyan mondunk. Izgalmas gyakorlati utazáson vettek részt fiataljaink.
A beszédek szinte már mindenkinél összeálltak, elkezdődtek a gyakorlások, egyre közelebbinek éreztük magunkhoz a nagy napot.
Péntek
Főpróba. Síri csend honolt az előadások alatt, libabőrös kezek, csibészes vigyorok, figyelő szempárok jellemezték a hotel ebédlőjének összképét. Értékes, bátorító, segítő visszajelzéseket adtak egymásnak a fiatalok. A grandiózus kövek leestek a szívekről, megismerkedett mindenki a színpaddal, már csak egyet kellett aludni az előadásig.
Szombat
Előadásnap. A betonos focipályán beszédtechnikáztunk, lelkesítettük egymást, majd izgatott arcok, várakozó szülők, elegáns és csinos fiatalok népesítették be az előadótermet. Zoli nyitotta meg a konferenciát, ahol a szívünk és lelkünk melegségét megalapozta azzal, hogy felsorolta azokat a tanárokat, akik segítették, támogatták, ösztönözték a rétorpalántákat a táborban.
A bombaerős tanári csapat tagjai voltak: Homolya Emese, Kocsis Zsuzsa, Jeszenszky Zsuzsa, Tar Adrienn, Udvardi Gabriella, Tóbiás Éva, Danhauser Gyula, Benedek Péter, Szabó Erik.
Vezetőedző: Dr. Németh Zoltán
Szóval ott álltunk és ültünk izgatottan Zoli beszéde alatt, aki egy retorikai fordulatot alkalmazva felhívta a szülőket a színpadra, hogy kedvenc könyvükről és rajzfilmjükről meséljenek. Így már „bemelegített” színpadon léphettek be a bátorságállapotba a fiatalok délelőtt és délután. Így is lett.
Elképesztő volt átélni, hogy mennyire kinyílt mindenki délelőtt és délután is a színpadon, úgy, mint a legszebb virágok. Olyanok is, akik addig rosszul lettek a nyilvános szerepléstől, akik megfogadták, hogy ők aztán sohasem beszélnek majd emberek előtt, akik eddig az osztály remetéinek számítottak.
És persze voltak olyanok is, akik imádják a szereplést, de a szereplési vágyukhoz profizmust, rendszert akartak építeni.
A táborzáró esemény után olyan hálatengerben lubickolhattunk, hogy azóta is letörölhetetlen rólunk a szülők és a gyerekek szeretetfolyama. Persze itt a legnagyobb melót a gyerekek pakolták bele a táborba, az előadásukba és a szülők szemlélete kellett ahhoz, hogy felismerjék, mennyire fontos az, hogy a fiatalok bátran, őszintén és tisztán fejezhessék ki önmagukat.
A Retorikai edzőtáborban a következőkre nyílt lehetőség:
- Tisztán és őszintén kifejezni a gondolatokat és az érzéseket
- Bármilyen témát választani és arról beszélni
- Visszajelzéseket adni a másiknak
- Kérdezni
- Véleményt, álláspontot kifejezni
- Bátorságállapotba belépni
- Egymásra figyelni
2021-ben találkozunk!!!