„.Egy ország gondolkodása a tét”- interjú Molnár Áronnal (noÁr)

Közügyek szókimondó szószólója, élményfakasztó színész és rapper, a noÁr vezetője. Molnár Áron most sem finomkodik a szavakkal. Beszél többek között a legújabb videoklipjének üzenetéről, közös metszéspontokról, filmszerepéről, s természetesen a bátorságról is.

Újvidéken születtél, aztán a háború miatt Magyarországra költöztetek a családoddal. Veszprém, majd Budapest lett a lakóhelyed. Mit éreztél meg ezekből a változásokból, hogyan alakított ez téged? (Hallottam, hogy a szüleid a nehéz körülmények között való életet igyekeztek megszépíteni mesével. Rögtön beugrott Az élet szép című film Roberto Benignivel)

Tökéletes példa. Amikor arra gondolok, hogy elfedjük az érzelmeinket, hogy nem merünk emocionálisan megnyílni, mindig az a videó jut eszembe, amikor Roberto Benigni nyert az Oscaron. Aki nem látta még, azonnal nézze meg a youtube-on. Én is így szeretek örülni. A költözéssel járó változás milyensége csakis a szüleimen múlt. És mivel fantasztikus szüleim vannak ezért kaland volt minden egyes perce.  Soha nem éreztük a Tesómmal, hogy nélkülöznénk.

A szüleim harcosok, kalandorok, így neveltek minket is.

Fekete falak, kevés fény, összezártság, mindez a Színművészeti Egyetemen. Vecsei H. Miklós például sok mélyponttal küzdött az egyetemi diákévei alatt. Te hogy élted meg a színművészetis éveket?

A színművészetis évek első felében rettenetesen viselkedtem. Azt hittem, hogy minden a munka, hogy csak a sok jelenet, a minél több bent töltött idő fogja meghozni szakmaiságom gyümölcsét. Marhaság. És aki ezt állítja, az nem ismeri a színészet valódi táptalaját. Ez pedig nem más, mint az élmény. Hogyan akarnánk hiteles színészek lenni, ha nem ismerjük az életet, az országot, a világot, amiben élünk? Másrészt a színműnek sokkal többet kellett volna tanítania. Hangszer, nyelv, szaltó, lovaglás.. ezeket, ha valaki el akarja sajátítani, legyen meg a lehetősége. A mi időnkben semmi ilyen nem volt. Kivétel Gálffi László osztályfőnökünk hajszolására volt lehetőség egy nyelvvizsga felkészülésre és nyelvvizsgára. Ez szerintem szuper gesztus volt a részéről! Ma nagyon sok film forog angolul, nem tudom hány kortársam lenne penge egy ilyen forgatáson. Köztük én sem. És ez gáz.

Mire törekszel a színpadon való játékod során?

A jelen idő.

Nagyon nem szeretem a berögzült dolgokat. A folyamatos keresés és figyelem számomra a kulcs.

Idegesítenek azok a partnerek, akik repülőgép üzemmódra kapcsolnak, és nem szeretem azokat a rendezőket, akik mindent beállítanak, ezzel elvéve a lehetőséget, hogy az ügyemnek tekintsem a szerepemet. Szeretek utánajárni a karakter történetének, múltjànak, mozgásának. Mondok egy példát. Ősszel jön ki a Toxikoma című film, amiben Szabó Győzőt játszom. Győzőt azóta figyelem, amióta mondta, hogy lehet, hogy én fogom játszani őt. Ez három éve volt. De a filmben nem lemásolom, hanem a látottak, tapasztaltak alapján összekeverem Molnár Áronnal. Így születik meg a végső karakter, amiben nagyon jó volt együtt dolgozni Herendi Gáborral, mert hagyott teret és elképesztően finom kis hangolásokban csiszolt.

Mi késztetett arra, hogy komoly ügyek (oktatás, hajléktalankérdés, klímavédelem, összetartás stb.) mögé rapzenével beállj? Hogy született meg a noÁr?

Minden egyes szerepemnél az érdekelt, hogy aktuálisan tudják beszélni a problémákról, közügyekről. Ezek a témák számomra kinőtték a színház falait. Nem tartom elég interakciónak azt, hogy 19:00-22:00-ig egy sötét nézőtérnek beszéljek, és a végén jó esetben kapjunk tapsot.

Egy ország gondolkodása a tét. Végignézzük, hogy Magyarország néma csendben tűri a bajokat, vagy kulcsot keresünk a megoldáshoz, és kinyitva az ajtót egy egész fiatal generációt léptetünk át a küszöbön.

A rapzene végigkövette az életemet. Veszprémben a kosárpálya egy görkori és deszkapálya mellett volt, ahonnan folyamatosan szólt a hiphop, mi pedig itt kosaraztunk egész nap. A rapben nőttem fel. Számomra a rap kritikus és közügyekkel foglalkozik. A bulikákról szóló számot csinálja az, akinek az a fontos. Én nem erre használom ezt a műfajt.

A legújabb klipedben (Ti vagytok a Hősök!) egészségügyi dolgozók, rendőrök, katonák stb. mellett emelsz szót. A nagybetű nyilván nem véletlen. Ezek az emberek eddig is tették a dolgukat, nyilván a vírushelyzet miatt más megvilágítást nyert a hivatásuk. Mit gondolsz, hogy lehetne megbecsültebbé tenni az ő szakmájukat?

Úgy, hogy a veszélyhelyzet után sem feledkezünk meg róluk. Ezt tudjuk mi, civilek tenni. Már régóta terveztem egy számot, ami az egészségüggyel foglalkozik, most ezt kitágítottam, de a tervem még áll. Továbbá felfoghatatlan számomra, hogy az állam mennyire nem becsüli ezeket a Hősöket. A politikusok fizetésemelésének minden pillanatában ideges leszek. Milliós fizetése ezeknek a szakembereknek kellene, hogy legyen. Orvosoknak, ápolóknak, tanároknak, mentősöknek, rendőröknek, mentősöknek, szociális dolgozóknak.. sorolhatnàm. Sorolom is.

A noÁr egy szellemiség, egy magatartás. Legyen vagány kiállni magunkért és másokért, gondolkozzunk kritikusan, ne féljünk kinyilvánítani az érzéseinket, támogassunk civilszervezeteket és vegyünk részt akciókban, melyek előre mozdítják a társadalmat! Fogjunk össze!- hirdeted a Facebook oldaladon. Mire elegendőek a szavak egy olyan online platformon, ahol a lájkok sokszor fontosabbak a tetteknél?

Minden tettet szerintem a következő képlet előz meg. Érvényes gondolatokból lesznek a szavak, amelyek mondattá kovácsolódva tettre hívnak fel. Mely platformon hirdessek akciókat? Postagalambbal? Adjak fel hirdetést az újságokba?

Most a közösségi média a mi Nyugat folyóiratunk, a mi Nemzeti Múzeum lépcsőnk, a mi Pilvaxunk.

Én nem lehet a szavakat a tettek nélkül emlegetni. Mert erre mondják, hogy ezek csak szavak. Minden számunknál konkrét cselekvéseket, akciókat ajánlunk. Minden tüntetésen gyakorlati eszközöket kínáltam eddig, mint megoldásokat. De nem tudok egy több ezer fős klímatüntetés után ott lenni, hogy fogjam mindenki kezét és szóljak, hogy ne menj be a Burger kingbe. Ez már az egyén felelőssége. Én azt tehetem, hogy példát mutatok és alternatívát, hogyha cselekedni akarsz.

Voltaire-nek is tulajdonítják azt az idézetet, hogy „Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.” Hogy lehetne eltérő álláspontokat képviselő embereket egy asztalhoz ültetni egymás pocskondiázása helyett?

A kerekasztal beszélgetések nagy hibája szerintem sokszor az, hogy nincs ellenvélemény. Egymással egyetértő emberek egyetértenek. Ebből nem lesz vita. Viszont a pocskondiázás kultúráját nézzük nap mint nap az állami vezetők részéről. Régebben két miniszterelnökjelölt vitázott a tv-ben. Ma a közszolgálatinak titulált tévé egy félelmetes propagandagépezet része. Néha belenézek, azzal a naiv reménnyel, hogy nem szerepel majd a migráns szó pejoratív értelemben. Tévedek. Milliárdok mennek el ostobaságokra és szégyelljék magukat azok is, akik szócsövek egy ilyen rendszerben. 

Nem hagy nyugodni a kérdés: hogy nézne ki nálad egy előremutató vita?

Azt kérded, hogy lehet eltérő állásponton lévő embereket leültetni vitázni, én azt mondom, hogy ez az origo. Amikor egy beszélgetést, egy vitát szervezünk, Voltaire szavai kell lebegjenek a szemünk előtt. De keresni kell kapcsolódásokat is. Kölcsönös szimpátiát egy adott témában. Mondok példát: Novák Katalinnal mindketten úgy gondoljuk, hogy a család nagyon fontos szegmense a társadalomnak. Apáti Bencével mindketten a művészet bizonyos ágait képviseljük. Rogán Cecíliával mindketten szeretünk futni, és úgy tűnik Orbán Viktornak is fontos a klíma-és ökológiai védelem.

Keressünk közös metszéspontokat és a vitáink, beszélgetéseink induljanak ki abból.

Ehhez csináljunk egy eseményt, aminek a kerete a közös metszéspont. A “kultúra és a közélet” Vendég: Apáti Bence és Molnár Áron, vagy “Ugye figyeltek rám?” – noÁr családon belüli erőszakról szóló számáról Novák Katalin és Gyurkó Szilvia beszélget. Nagyon jó moderátorra van viszont szükség és ez bitang fontos. Aki parázs kérdéseket tesz fel, felkészült és kemény: Novák Péter.

A sok pozitív visszajelzés mellett negatív kritikákat is kapsz. Több interjúban használtad a lepereg szót, utalva arra, hogy nem veszel tudomást ezekről a bántó szavakról. Hogy működik gyakorlatban nálad ez a lepergetés?

Ha kapok egy negatív kritikát a következő dolgokat vizsgálom: hasznos-e, tesz-e hozzá a projekthez, jobbak leszünk-e tőle?

Ha a kritika ezeknek a szempontoknak nem felel meg és csak fenyeget, ócsárol, egy pillanatra nem dobban gyorsabban a szívem, nem leszek izgatott, mert ezek a vélemények haszontalanok, vagyis nem segítik a projektet. Mondok egy példát. Az indexen a Ti vagytok a Hősökkel kapcsolatban egy SIXX nevű arc írt, hogy” jó a szándék, de valaki szóljon már rám, mielőtt leírom a kicsikart-kicsi kart rímpárt”. Írtam neki egy email-t, mert kíváncsi voltam, hogy ezt rímtechnikailag érti, vagy hogy, hátha tanulok belőle. Mire kiderült, hogy számára csak hatásvadász ez a rím. Ezzel nem tudtam mit kezdeni, így el is engedtem, mert haszontalan kritika. 

Szereted hangsúlyozni, hogy a noÁr nem egyszemélyes produkció, hanem csapat áll mögötte. Milyen számodra az igazi csapat? Mi számít győzelemnek? Hogy tudod motiválni őket/hogy tudják egymást motiválni?

Az igazi csapat közös ügyének érzi, a projektet. Benne van a szíve és a lelke. Nem a pénz, hanem a változás motiválja. Van egy fantasztikus feleségem, aki szintén a noÁr alapítója, Duda Éva koreográfus és rendező, hihetetlenül sokat segít a noÁr kreatív részében. Mindig meg lehet vele vitatni az aktuális kérdéseket. A Tesóm, Molnár Tímea, aki az Amnesty International -nél manager, ő fordítja angolra a szövegeket és amikor ráér, hihetetlen szuper ötletei vannak. Két fiatal, friss social mediásunk Stotz Natália és Szőke Bence. Van egy kreatív stáb, Horgas Péter, Szabó Zoltán és Kovács Gergely személyében, továbbá van egy nagyon menő operatőri csapat, és mindig aki ráér, az jön. Most legtöbbet Büki Balázs, operatőrrel forgattam, aki nagyon érzékeny és igazán jól értjük egymást és Szabó János a vágónk, aki szintén egy igazán fontos oszlopa a noÁrnak. Van két tanácsadónk, Újvári Panna és Oprics Judit, akik az adományozásban segítenének, ha tudnának, de én rendszerint mindig másnak gyűjtök pénzt:) És aki kihagyhatatlan az Tóth-Kása Ottília, klinikai szakpszichológus, a noÁr koordinátora. Ő rajta van a legnagyobb teher. Brutális munkát végez. Ő az én jobb és bal kezem. 

Hamvas Béla a sikert bűbájnak és halálosnak tartotta. Számodra mit jelent az ismertség, mennyire tapasztalod a sikerszirének hívogató szavát?

Egyetlen dologra használom az ismertséget. Minél nagyobb reflektorfénybe helyezhessem a közügyeket érintő problémákat és a megoldásokat.

Aki közszereplő és sokan követik, figyelnek rá, annak kötelessége értéket képviselni. Mi határozzuk meg a közbeszédet. Mi ajánlhatunk egy magatartást is.

Menő beállni a környezetvédelem mellé, vagy inkább pénzért pózolok egy óriásplakáton valami műanyag szar mellett. Itt kezdődik a felelősség.

A fiatalok ügye is fontos számodra. Miért hiszel ebben a generációban?

Mindegyik generációban hiszek. Sőt meggyőződésem, hogy

minden generációban nagyon sok elszánt tenni és változtatni akaró ember van.

Azért meggyőződésem, mert találkoztam velük, ismerem őket. Egy kilencéves, aki meggyőzi az osztálytársaival a nyelvtantanárt, hogy elemezzék a noÁr szövegeit, egy tizennyolc éves, aki kiplakátolja Pécs utcáit a dalszövegekkel, egy húszéves, aki hetente jár mélyszegénységben élő településekre segíteni, egy harmincéves, aki Európában harcol az országért, egy negyvenéves, aki megváltoztatja az életét a Bolygó jövője miatt, egy ötvenéves, aki a milliókkal támogatja a civil csapatokat az országban a saját zsebéből, egy hatvanéves, aki kint van a gyerekeivel minden tüntetésen, egy hetvenéves, aki rapzenét hallgat és tetszik neki és támogatja a projektet, egy nyolcvanéves, akire lehet számítani, és egy kilencvenéves, aki megfogalmazza a noÁr célját. Ők mind azt erősítik, hogy ez nem egy generációnak szóló misszió, hanem az országért.

Egy interjúban Shakespeare-t idézel (…mint hizelgő agarat A porázon), utalva azokra a démonokra, amelyek a lelkünkben vannak, és kirobbanva szabadságérzést adhatnak. Mire gondolsz itt pontosan? A felgyülemlett feszültség nem a másik bántásába csapjon át, hanem alkotásba? Ezért írsz zenét? Ezért létezik a noÁr?

Minden témával kapcsolatban, amelyből szám született, feszült, dühös, tehetetlen voltam. A szám megírásával, a klip leforgatásával közelebb kerülök a problémához és ezáltal intenzívebben kereshetem a megoldásokat. Mivel a számok megírását rendszerint érintettekkel és szakértőkkel való beszélgetés és kutatás előz meg, így folyamatosan tanulok. Már nem csak a feszültség kiadásáról szól, hanem a felelősség felméréséről és a lehetőségekhez képesti szerepvállalásról az adott ügyekkel kapcsolatban. 

Mit jelent számodra a bátorság?

A Tesómtól, Molnár Tímeától lopom a gondolatot, mert jótól lopni nem bűn:) Az ő gondolatai ötvöződnek itt az enyémmel. Azért harcolunk, hogy a bátorság ne kuriózum, hanem evidencia legyen. C