Bátorságországban jártam

A 2018-as év legemlékezetesebb élménye számomra a TEDxDanubia volt. Természetesen a bátorságról beszéltem az 1000 fős közönség előtt a Művészetek Palotájában. Milyen érzés volt ennyi ember előtt beszélni? Igyekszem szavakkal visszaadni a visszaadhatatlant.

A hétfői főpróba előtt egy órával érkeztem villamossal a Müpához.Villámgyors szelfi, majd nagy levegővétel után a forgóajtó várt, hogy bevigyen az előtérbe. Már ekkor bőszen pislogtam, tátott szájjal szemléltem a monumentális épületbelsőt. Egy kissé elakadtam a bejutásnál, a szervezőcsapat egyik kedves tagja, Anna kísért be a kulisszák mögé, majd terepszemlét tartottam a hangversenyteremben. Kb. úgy éreztem magam, mint a kisfiam az első hóesést látva.

Pusztai Ádám, a veszprémi TEDxBenedekHegy főszervezője időközben megérkezett, majd mindketten előadtuk beszédünket. Ádám a felvezetésemről gondoskodott, az én feladatom pedig a kb. 150-szer begyakorolt előadásom bemutatása volt a szervezőknek. Mindössze annyi kérésük volt, hogy a beszédem végén elhangzó bátorságpróbám szövegét rövidítsem le, amit végül meg is tettem.

Pusztai Ádámmal, a veszprémi TEDxBenedekHegy fővezérével a főpróbán

A sikeres főpróba alaposan felvértezett önbizalommal, így megkönnyebbülve estünk neki ebédünknek Ádámmal. Az isteni finom étek elfogyasztása után elbúcsúztunk, a magam részéről ezután a pihenésre szavaztam. Sárvári György: A belső harcos útja könyvének első 100 oldalát „fogyasztottam el”, a lelki jóllakottságomat pedig az utolsó szamuráj című film megtekintése jelentette.

Jöhetett a varázslatos kedd!

Pontban 9-kor értem oda a regisztrációs pulthoz. Nem találták a belépő kártyámat. Naná, hiszen a közönség résznél érdeklődtem, holott én előadó voltam, tehát más ajtón kaptam bebocsátást. Szép volt, Erik, gondoltam magamban, aztán pár száz méteres sétát tettem meg, közben egy beszélgetést is meghallgattam a hangversenyteremben, s már ismerősökkel is találkoztam, ami picit lazított a feszültségen. Közeledett az időm. A gyomrom és fejem eközben jelzett, muszáj volt táplálékot vennem magamhoz, az ínycsiklandozó ételek fele tartva megpillantottam gyerekkori barátaimat is. Norbi és Kiszi jelenléte megsokszorozta erőmet, nem véletlen, hogy legalább 7-8 szendvicset betoltam, testileg is készen álltam a megmérettetésre.

Tudatosan készültem egy idézet mormolására:

” Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban.”

Ahogy közeledett az előadásom, úgy hergeltem magam egyre jobban, aztán hogy a túlpörgetést megakadályozzam, egy kis meditációs technikát is kipróbáltam.

A benti képernyőn már láttuk, ahogy megtelik a nézőtér, tudtam, hogy telt ház előtt beszélhetünk. Ádámmal 10 perccel a megszólalásunk előtt sétáltunk le a nézőtér elé, majd ültünk le a lépcsőre. Igyekeztem lelassulni, becsuktam a szememet, energiát próbáltam nyerni.

Aztán szólítottak minket. Magamban egyetlen szót mormoltam csak:

„Köszönöm.”


Ádám frappáns és kifogástalan felvezetőjét követően előre megbeszélten pacsiztunk az öklünkkel, s ráléptem a piros szőnyegre, ahogy beszédemben fogalmaztam: beléptem a bátorságállapotba, egy kitüntetett helyzetbe.

Némi csend után vágtam bele a beszédembe. Körülbelül a második mondatomnál már itt-ott derültséget véltem felfedezni a közönségen, ami sokat segített, megerősített. De már az első mondatnál éreztem, hogy menni fog.

Alaposan megnőtt a fejem!

Anthony Hopkins színész mondta, hogy tanuld meg a technikát, aztán felejtsd el. Pontosan ez történt. Minden feszültség és kétely távozott belőlem, a közel 10 perc alatt úgy elengedtem magam, mint még soha. Totális jelenlétben voltam, úgy, hogy figyeltem az előttem lévő nyitott közönségre.

Előzetesen tartottam attól, hogy a bátorságpróbám felemás fogadtatásban részesül, de a változtatások és a 100%-os bátorságérzet miatt végül mindenki felállt a teremben. Észveszejtő visszajelzést kaptam és úgy jöttem le a színpadról, hogy megcsináltam. Utána legalább öt embert biztosan megöleltem.

A szünetben pedig hiába akartam enni, nem sikerült. Nem az étvágyam miatt. A 60 perces pihenőidőben ugyanis jópár ismeretlen lépett oda hozzám, és erősített meg utamban, remek ötletekkel és beszélgetésekkel gazdagodtam.

Ez a nap és az előadás most már kitörölhetetlen emlék számomra, barátok, mentorok, bennem bízók, na meg a szamuráj szemlélet repített egy ilyen hatalmas presztízsű rendezvény színpadjáig, amiért örökké hálás leszek.

Mi miatt marad örök emlék számomra a TEDxDanubia 2018?

  • A bátorságbeszéd 
  • A résztvevők nyitottsága 
  • A monumentális közeg 
  • A barátaim jelenléte
  • A bátrak, akik mernek szemlélet létjogosultsága
  • A szervezők ereje

Íme, a bátorság beszédem linkje: https://www.youtube.com/watch?v=Xlt9VlO7t5c&t=

Szeretnél bátorságleckéket? Íratkozz fel most! Katt ide!