„A történetmesélés mindig is egyesítette az embereket”- interjú David JP Phillipsszel

A történeteknek gigantikus erejük van. Elég csak a mesékre, regényekre, novellákra, filmekre gondolni, szinte minden nap történetekbe botlunk. Ezt ismerte fel Svédország top trénere, David JP Phillips is, akit sokan a világ 30 legjobb előadója közé sorolnak. David bolygónkat átívelő küldetése az, hogy megtanítsa az embereket tisztán kommunikálni egymással.

Hogy emlékszel vissza a gyerekkorodra? Olvastak neked meséket?

Persze. Nem gondolom egyébként, hogy különbözött a nevelésünk vagy mesemondási szokásunk más szülőktől. Arra emlékszem, hogy édesapám mesélt nekem “kreatív” történeteket lefekvéskor.

Mi jellemezte ezeket a történeteket?

Igazából olyan régen volt, hogy nehéz rá visszaemlékeznem. De határozott kép él bennem fantasztikus mesékről. Konkrét történetre nem is emlékszem, csak a tettre, hogy édesapám mesét mondott.

Te mesélsz a gyerekeidnek?

Három gyermekem van, és gyakran mesélek nekik, amit nagyon szeretnek. Nem mindig klasszikus mesében gondolkodnak, hanem felteszik a kérdést: „Hallhatnánk egy történetet bármiről?” Mert bármiről kitalálhatunk egy érdekes történetet.

Hogyan szembesültél a történetmesélés erejével?

Mindig nyilvánvaló volt számomra, hogy a történetek mesélése hatalmas erővel bír, de sosem gondoltam magamat igazán jónak benne. Emiatt döntöttem úgy, hogy egyszer egy TEDx előadást tartok róla. Rájöttem arra, hogy befészkelte magát a fejembe egy korlátozó gondolat, miszerint nem vagyok jó történetmesélő.

Elhatároztam, hogy a történetmesélést annyira mélyen fogom megérteni és tanulmányozni, amennyire emberileg lehetséges, megértve annak biológiai aspektusait.

Ezért akartam ezt egy TEDx színpadon előadni, mert azt is a tanulási folyamat részének tekintettem, s valóban, ott értettem meg igazán, hogy egy történet mennyire erőteljes lehet. Ha helyesen használjuk a történetet, akkor ámulatba ejthetünk vele mindenkit.

Hogyan készültél fel a TEDx konferencián előadott beszédeidre?

A TEDx beszédekre való felkészülés elég sok időbe telik, körülbelül hat hónapot jelent. Ebből az első három hónap csak az ötletelésről szól, amikor az elképzeléseimet jegyzetelem le egy alkalmazásba. Ezután az ötleteimből készítek egy elmetérképet. Ha ez megvan, akkor igyekszem megtalálni a történetszálakat abban, amiket leírtam, majd szépen végigpróbálom őket. Ha megkapónak, érdekesnek találom ezeket a történeteket, akkor elkészítem a beszédem első verzióját. Ha ez is kész, akkor elkezdem gyakorolni, kipróbálni újra és újra, és átírom a történetet, ahol szükségesnek gondolom. Ez a próbálgatós, átírós rész körülbelül egy hétig tart, majd hat héttel az TEDx előadásom előtt jutok el arra a pontra, hogy elkezdem gyakorolni úgy a beszédemet, hogy odafigyelek a testbeszédemre, gesztusokra stb. Pontosan emlékszem rá, mennyire ideges voltam mind a három előadásom előtt, ezért lényeges volt számomra, hogy  gondot fordítsak a helyes légzésre. Van egy saját kis trükköm közvetlenül a színpadra lépés előtt, annak érdekében, hogy növeljem az önbizalmamat és kitisztítsam az elmémet. Ehhez fel kell tölteni az agyam oxitocinnal, ami serkenti a koncentrációmat.

Ilyenkor előveszem a telefonomat és a kislányom fényképeit nézegetem.

Ettől könnybe lábad a szemem és tudom, hogy oxitocint állított elő a szervezetem. Nyugodttá és magabiztossá válok, abszolút a jelenben érzem magam.

Milyen praktikákat használsz még az előadások előtt?

„Gyere rám, gyere rám!”  (Come get me! Come get me!) szöveggel járkálok körbe a színpad mögött és valami erőt adó zenét hallgatok.

Milyen zenét hallgatsz ilyenkor?

Ez teljesen hangulatfüggő nálam. Általában filmzenéket, hangszeres számokat, pl. szeretem Hans Zimmer zenéit.

Tapasztalom, hogy milyen hamar képesek az emberek egymásnak esni. Hogyan tudná szerinted a történetmesélés a veszekedő, vitatkozó embereket összekötni, egymás megértésére ösztökélni?

A történetmesélés mindig is egyesítette az embereket egy közös cél érdekében. 

Minden történet, amit valaha meséltek, legyen az vallási vagy bármilyen kultúránkat meghatározó történet, képes volt egyesíteni minket.

De emellett konfliktust is generálnak, mert az egyik ember ezt a történetet hiszi el, míg a másik ember egy másikat. Így robbannak ki a konfliktusok és a háborúk. Ha az emberiség egy új, egész fajunkat érintő történet által egyesülni tudna, az egy teljesen más szituáció lenne. Például ha egy idegen bolygóról érkező idegen lények fenyegetnének, akkor mesélhetnénk történeteket, ami egységbe kovácsolna minket. Mert az emberiség mindig próbál találni valamit, amit nem szeret, hiszen ha rálelünk egy ilyen dologra, akkor oxitocin termelődik bennünk és ezáltal jobban érezzük magunkat. Tehát mások eltaszításával erős köteléket hozunk létre a saját csoportunkkal. Ez egy teljesen alapvető emberi jellemvonás. Így születnek a közös ellenségek. Tehát ha egy idegen bolygóról érkező űrlényekről tudnánk, anélkül, hogy bántanunk kellene őket, oxitocint tudnánk termelni pusztán úgy, hogy gonosz történeteket mesélnénk róluk.

Hogy használod a történeteket a munkád során?

Több cég is megkeresett már azzal, hogy alkossak olyan történeteket, ami egyesíthetné a dolgozóikat. Ilyenkor utánajárok annak, hogy ki alapította a céget, elolvasok az alapítóról minden létező információt. Ennek köszönhetően egy elképesztő történetet tudok létrehozni erről a személyről, valós információk alapján, teljesen a cégre szabva. Ezt már elő lehet adni a dolgozóknak, akiknek ekkor leesik az álla, hogy „Wao, innen jövünk, van egy küldetésünk, meg fogjuk csinálni!”

Az utóbbi hónapokban temérdek alkalommal jelentkeztél be az otthonodból élő adások és videós megszólalások formájában. Miért több ez a hely egy átlagos otthoni irodánál számodra?

Ezt a helyet JP majornak hívom. Ez egy 1000 négyzetméteres épület, 35 szobával, ami két leválasztott lakrészre van osztva. Az egyik lakrészben dolgozunk, itt vannak az irodáink is. A mögöttem lévő falon túl egy iroda van, azon túl egy másik iroda és így tovább. A kert másik felén van a másik lakrész, ahol a családommal élek.

Simon Sinek írt egy könyvet a miértünk megtalálásáról. Mi a te miérted, David?

Az embereket nem tanították meg arra, hogyan kommunikáljanak egymással. Mert ha megtanuljuk, hogyan kommunikáljunk, akkor képesek leszünk kontrollálni az egész életünket. Jobb emberi kapcsolataink lesznek, jobb lesz a munkánk, boldogabbak leszünk, mélyebb barátságaink születnek. Minden egyes dolog attól függ az életünkben, hogy kommunikálunk. Például ha besétálok egy szobába, kiválaszthatok bárkit és megbabonázhatom, mert tudom, hogyan kell történeteket mesélni. Kiválaszthatom, hogyan bizonyítsam az igazamat, mert tudom, hogyan kell csinálni. Ki tudom választani, hogyan kommunikáljak a gyerekeimmel, hogy a lehető legjobban teljesítsenek.

Tisztában vagyok vele, hogyan kell az agyammal kommunikálnom, hogy a lehető legboldogabb és legmotiváltabb legyek.

Képzeld el, milyen lenne, ha mindenki tudná, hogyan legyen erre képes. A világ teljesen más lenne. Szomorú vagyok, hogy az emberek ezt nem tudták megtanulni, de én segíthetek nekik ebben. Ez az én miértem.

Ha meghívást kapnál egy általános iskolába vagy középiskolába, mi lenne a tanácsod azoknak a diákoknak, akik profi előadók szeretnének lenni?

A JP University lenne a válaszom. Ez egy olyan szolgáltatás, amit én minden gyereknek ingyen adok. Bátran keressen meg minket egy tanár, szerezzen nálunk licenszet és minden diákjával vegye át a 110 lépést. Például három lépést minden héten, ez megváltoztatja az életüket. Jelenleg sok tesztiskolánk van szerte a világon, ámulatba ejtő, hogy mit érnek el a résztvevő gyerekek. Nagyon egyszerűen elsajátítják a technikákat, de alapesetben sosem kapnák meg a lehetőséget.

Diákként neked kellett előadást tartani nagyobb tömeg előtt?

Nem igazán. A kommunikációt 16-17 évesen kezdtem el tanulni. Mivel introvertált vagyok, nem szerettem nagy tömeg előtt állni.

Említetted a csapatot. Mik a legfontosabb feladataid vezetőként, hogy motiváld őket?

A koronavírusos helyzetben egy teljesen más irányt vettek a dolgok. Korábban a világ különböző pontjain adtunk elő és coacholtuk az embereket, de ezt fel kellett függesztenünk. Meg kellett hoznom a döntést, hogy milyen irányba menjünk tovább. Újra kellett szerveznem az egész csapatot és tartani kellett bennük a lelket, hogy az optimizmusuk megmaradjon. Meg kellett mutatnom nekik, hogy túl fogunk ezen a helyzeten jutni és szerintem nagyszerűen sikerült.

Hogy válogatottad össze a csapatodat?

Sosem kerestem tudatosan senkit, jobbára barátokon, előadásokon vagy üzleti kapcsolatokon keresztül jutottak el hozzám. Jelenleg a JP University nagyköveti programjára veszünk fel embereket. Van 30 nagykövetünk, s többnyire közülük fognak kikerülni a kollégák a jövőben.

Kidolgoztál egy 110 lépéses programot, amelyben az emberek a kommunikációjukat és a nyilvános beszédüket tudják fejleszteni. Miért fogtál bele egy ilyen grandiózus vállalkozásba?

Mindig is coachinggal foglalkoztam,és furának találtam, hogy nem lelek szisztematikus megközelítésre. Arra gondoltam, hogy kell lennie egy rendszernek. Ekkor kezdtem el figyelni az embereket. Például te most támasztod a fejed és mosolyogsz. Elkezdtem rendszerezni és leírni, hogy mit csinálnak az emberek kommunikáció közben. És így született meg a kommunikáció 110 lépése.

Szeretnél erről könyvet írni?

Igen, bár jelenleg arra fókuszálok, hogy ezt a tudást átadhassam az embereknek. Létrehoztam a www.jpuniversity.com oldalt, ahol mindent meg lehet tudni erről a témáról.

20 éve tartasz tréningeket, foglalkozol nyilvános beszéddel. Mik a további céljaid?

A legtávolabbi célom az, hogy minden gyereknek ingyen átadhassam a JP University programjait. Ez sok időbe fog telni, nagy munka lesz. A közeljövőben a Virtuális Valóságba (VR) akarunk betörni. Valószínűleg 5 éven belül a teljes programunk a VR-ban lesz elérhető. A VR verhetetlen, mindenképp ez az utunk.

Hogy építesz fel egy tréninget?

Van egy kezdő és egy mester fokozat. Nagyon sok időt töltök el a fejlesztésükkel, majdnem annyit, mint egy TEDx beszédre való felkészüléssel. Általában egy évet töltök el a felkészüléssel, mielőtt megtartom a tréninget. Tehát mint a TEDx beszédeknél, leírom az ötleteket, megkeresem bennük az összekapcsolódó szálakat, majd elkezdek gyakorolni. Nagyon sok információ van a kommunikációról a fejemben, valószínűleg végtelen számú tréninget lehetne kreálni ezekből.

Mit jelent számodra a bátorság?

A bátorság valószínűleg azt jelenti számomra, hogy legyen olyan erős miértem, hogy semmilyen kudarc ne húzhasson le, mert folyamatosan el akarom érni a célomat. Ideggyógyászati tudomány által megtanultam, hogy a bátorság az agyban valójában egy próbálkozási folyamat, ami során próbálsz kilépni a komfortzónádból újra és újra. Ez egy olyan állapotba juttat, ami által a bátorság beleépül a szervezetedbe. Csak el kell kezdeni, apró lépésekkel.