„A bátorság egy döntést jelent”- interjú Malancsin Viktóriával.

Segíteni ér, noha ez nem Viki jelmondata, mégis a másokkal való törődés akár védjegye is lehetne. A győri lány (Lélek)coachingban, beszélgetésekben, utazásai során és a fiatalokkal való együttműködésében, hozzáállásában olyan izgalmas kalandra indult, amely még mindig tart és a java még csak most következik. Mélyinterjúra fel!

Mi volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy te a másik ember segítésére összpontosítasz?

Ezt a pontot nehéz lenne meghatározni, mert több gyermekkori emlékem is van, amiben más embereknek segítek például abban, hogy túlhaladják önmagukat, vagy azzal, hogy motiválom, inspirálom őket, hogy eljussanak a célba. Élesen él bennem egy kép egy nyári Vándortáborról – amik amúgy gyerekkorom meghatározó élményei voltak – amikor egy időre teljesítendő túrán a cél előtt egy lány, akit Szilvinek hívnak, komótosan battyogott, és számomra úgy tűnt, hogy már nem nagyon van ereje a célig eljutni… Én meg, hogy „összeszedje” magát, és gyorsabban elérjen a célig, hátulról elkezdtem tolni. Neki ez, akkor annyira nem éppen tetszett, engem meg hajtott az ösztön. Ma már ilyeneket nem csinálnék meg, mert tudom,

segíteni annak az embernek lehet, aki szeretné, és még ha a szándék meg is van benne, mindenkit fontos meghagyni a saját maga fejlődési ütemében.

Talán már a kellő türelmem is megvan, hogy ki is tudjam várni ezt. Akkor gyerekként ez tűnt a legjobb megoldásnak. Emellett azt gondolom, hogy már itt megmutatkozott, hogy miben vagyok jó, mi a saját talentumom, ami ekkor még csak ösztön szintjén (tudat alatt) volt meg, majd később tudatosítva, erre építkezhettem.

Szakmailag hogy és hol jelent meg először a segítségnyújtás?

Szakmailag elsőként, talán, a más embereknek történő nagyfokú segítség a Széchenyi István Egyetemen mutatkozott meg, ahol tanultam, majd dolgoztam is. Például a Hallgatói Önkormányzatban, majd a Hallgatói Információs és Szolgáltató Központ munkatársa, majd vezetőjeként a munkám szerves része volt a segítés. Szakmai oldalról ezt, egyre jobban a Karrier Irodában a háttértámogatásnak köszönhetően tudtam kibontakoztatni, tréningekben, és egyéni tanácsadások formájában. Ezek ekkor még egyáltalán nem tudatos helyzetek voltak.

Hogy lett ez tudatos számodra?

Tudatos döntéssé akkor vált az emberek számára történő segítségnyújtás, amikor egy válság kellős közepén találva magam, elkezdtem gondolkodni azon, hogy mi hiányzik az életemből. Ez 2014-ben volt. Ekkor kezdtem el önismerettel foglalkozni, és olyan elemeket behívni az életembe, amelyek olyan irányba vittek, hogy a jövőben mit szeretnék csinálni. Ekkor még csak annyit mondtam magamban, hogy tréner akarok lenni! Aztán meglátva a piacot, hogy „mindenki” tréner, eltántorodtam a dologtól, viszont itt már nem volt visszaút, vitt az akarat, és a makacsságom előre, ha meg éppen nem volt kellő akaratom, akkor mindig ott termett valaki, hogy továbblendítsen. Az önismeret mélységeibe betekintve, szó szerint még mélyebbre kerültem. Egyik válságot követte a másik. Azt hittem sosem lesz ennek az egésznek vége, végül mégis vége lett, mert ezek a helyzetek végérvényesen rákényszerítettek és szó szerint kipréselték belőlem, hogy végre tudatosan – már nem olyan asztalra csapósan, hanem – belső önbizalomtól vezérelve az elmémet a szolgálatomba állítva a szívem szerint vezettetve elindultam az úton… és így született meg a Lélekcoaching, egy saját önismereti módszer.

Ez volt az a pont, amikor már valóban döntés volt, tudatos döntés, hogy más emberek segítésére fogok összpontosítani.

Mihez kellett a legnagyobb bátorság, amikor ráléptél a saját utadra?

Ráléptem volna a saját utamra? – most ezen nagyot mosolygok, és tényleg! Az önállósághoz, és az egyedülléthez. Meg talán ahhoz, hogy egy belső „láthatatlan” iránytű mentén meghozzam a saját döntéseimet, hogy ebben a „láthatatlan” iránytűben minden körülmények között higgyek, és bízzak önmagamban is annyira, hogy még ha nem is látom az utat, az egyszer igen is össze fog állni, és megvalósul minden, ami ott még csak egy vágykép, intuíció, és belső sugallat/bizonyosság volt. Bátorság a döntésekhez kellett!

Egy bátor nő, aki megtalálta a helyét

A 21. században egyre többször hallani már azokat a szavakat, hogy coach, mentor, tréner és társai. Mit jelent számodra a coaching?

A coaching számomra művészet, melynek művészien használom elemeit, és eszköztárát. Vagyis számomra a coaching egy eszköz is, mely lehetőséget ad arra a munkámban, hogy az egyén megismerve önmagát kibontsa önmagából a saját tehetségét és ráálljon arra a pályára, amire született. A  coaching nekem szerelem, amiben azt imádom a legjobban, hogy úgy tágul az egyén komfortzónája, hogy ő azt közben észre sem veszi, csak már az eredménnyel szembesül, amikor eljutott oda.

Egy mesterkonferencián az NLP témakörében tartottál előadást. Hogy mutatnád be ezt az eszközt, és hogy tudod használni egy coaching ülés során?

Hogy mikre nem emlékszel? Az NLP egy csoda. Nagyon leegyszerűsítve az ember képekben, hangokban és érzésekben működik, és az NLP ezen érzékelések mentén hat a tudatalattira, kikerülve a tudatos gondolkodás falait, és hárító mechanizmusait. Az NLP-t a coaching ülések során sokszor tudatosan, sokszor pedig már tudattalanul – hiszen a saját önmunkámnak köszönhetően szerves részemmé vált – használom például a pozitív megerősítésekre, a sugallatokra, és gyógyításra, természetesen felelősségteljesen figyelve az egyén ökológiájára (környezetére), vagyis arra, hogy ő éppen azon a szinten mire befogadó. Valahogy erre mindig ráérzek.

Legutóbbi videódban arról is beszéltél, hogy az önismeret mekkora felismerésekhez vezetett téged. Hogy érdemes nekikezdeni az önismeretnek?

Igen, így van. Számtalan felismeréssel gazdagodtam az önismeret során.  A kérdésedre a válaszom az, hogy bárhogy! Úgyis az talál meg, amire azon a tudati szinten befogadó vagy.

Tényleg igaz az a mondás, hogy ’az ember annyit kap, amennyit elbír’.

Ebben is. Először annyit látunk meg magunkból, a mintázatainkból, amire akkor adott szinten befogadóak vagyunk. Sem többet, sem kevesebbet. Ha úgy éreznénk, hogy sok, és nem bírjuk el, akkor később kiderül, hogy de elbírtuk, és pont ez a mérhetetlen sok(k) vezetett el ahhoz a felismeréshez, mely tovább visz az önismeret és a belső folyamat és érzelmi gyógyulás útján.

Milyen volt a találkozásod önmagaddal?

Egyértelműen fájdalmas volt. Két okból is. Egyrészt szembesülni és elfogadni azon negatív aspektusaimat, amik engem (is) jellemeznek, nem volt könnyű. Másrészt meglátni azon belső sebeket, és felszínre hozni a fájdalmakat, amik bennem megrekedtek az, nagyon nehéz feladat és hosszadalmas kitartó önmunka volt. Itt nem arra a szintre gondolok, hogy miben vagyok jó, mik az egyéni képességeim, hanem már a lélektani mélységekre, és az azzal kapcsolatos önismereti szembesülésekre, és belső munkára. A képességek szintje „csak” a felszín, ami remekül használható szerintem például az oktatásban, viszont nem tartom a valódi önismereti munka részének.

Videós bejelentkezésedben azt is említetted, hogy az emberiség egy erős felébredési szakaszban van. Elnézve a koronavírus, politikai választás, társadalmi kérdés kapcsán az online és offline térben tetten érhető gyűlölethullámot, páran most lehet, hogy vitába szállnának veled. Mit értesz felébredés alatt? 

Nem csak vitába szállnának, hanem szállnak is, ami így van jól, hiszen a világuk szerint teljesen más a világképük, és a nézőpontjuk a jelenlegi helyzetről. Feladat volt nekem ezt felvállalni, hogy más síkon is látom a világot, hogy az illúzión túl, amit ma sokan valóságnak hívnak, van egy másik világ, ami valójában a valóság. Egy kicsit elmagyarázom a közérthetőség kedvéért. Az illúzió egy kivetített kép/belsővilág, mely mögött még ott vannak azok az egyéni, generációs, és kollektív sérülések, amik ezt az úgynevezett „vetítést”, agyi szinten generálják. Amikor a belső érzelmi gyógyulás folyamata végbemegy, eltűnik a kivetített kép, és megmutatkozik maga a valóság. Felébredés alatt azt értem, hogy az ember tudatára ébred. Vagyis elkezdenek lehullani az illúziórikus képek és feloldódnak benne az ezzel kapcsolatos érzelmi elfojtások és lelki sebek. Az egyén a felébredés folyamatában szembesül önmagával, meglátja saját gyarlóságát, felelősségét, és tetteinek következményeit.

Játékos önismereti esemény

Milyen tanításokat hordozhat magában a jelenlegi helyzet?

Az, amiben most vagyunk, azt gondolom, hogy olyan tanításokat hordoz magában, mint a hit kérdése, a valódi értékek fontossága, a türelem, az alázat, a rugalmasság, a kegyelem, a nagylelkűség, és nem utolsó sorban, ám annál nagyobb szereppel a valódi feltételek nélküli szeretet. Hiedelmek, rendszerek és világképek megdőlését eredményezi ez a mostani folyamat. Minden, ami az egóra épül, megdől, és a lelki értékek kapnak teret. Tulajdonképpen miért szeretnénk pénzt keresni? Azért, hogy biztosítsuk a biztonságunkat a családunknak, amit jelenleg az otthon szimbolizál. Akkor valójában mit akarunk, pénzt vagy biztonságot? Szerintem ez utóbbit, vagyis biztonságot, ami egyelőre sok ember számára elképzelhetetlen, hogy valójában nem az otthon teremti meg, és nem pénz kérdése.

Szívesen veszel részt önkéntes kezdeményezésekben is. A Beszélgessünk projektben ismeretlen emberekkel is összehozhat téged a sors. Miről szól ez a program és milyen tapasztalatokat szereztél benne?

A Beszélgessünk program arról szól, hogy önkéntes alapon meghallgatunk teljes figyelemmel, ítélkezésmentesen, együttérzéssel és nagyfokú bizalommal másokat. Olyanokat, akik éppen egy nehéz helyzetüket szeretnék megosztani, vagy egy örömteli pillanatukat elmesélni, vagy csak úgy beszélgetnének egyet. Az önkéntes beszélgetők egytől egyig olyan személyek, akik a szívükön viselik azt, hogyan érzi magát a másik ember, akikben nagyfokú törődés van a másik ember iránt, és akik tudják, mert már saját maguk is tapasztalták, hogy egy beszélgetésben sokszor mekkora felszabadító erő rejlik. A személyes tapasztalatom az, hogy bárki és bármivel is üljön le velünk szembe egy beszélgetésre, biztosan emelkedettebben és feloldottabban távozik. Nem oldjuk meg ott a problémáját / élethelyzetét egy csapásra, viszont a jelenlétnek és a figyelemnek köszönhetően a beszélgető személy sokkal felszabadultabb lesz és lehet akár előre is tud lépni egyet az adott élethelyzetében, mely sokat jelent a számára.

A legfőbb tapasztalatom, hogy a figyelem nagy érték és ritka kincs, és minden ember számára igazán fontos.

Kártyákkal, társasjátékokkal is dolgoztál/dolgozol. Mennyire fontosak ezek az eszközök egy ügyfeleddel való eredményes munkában?

Nagyon fontosak. Nem igazán az eredmény miatt, bár magas fokú eredményekhez vezet a kártyák és a társasjátékok használata, hanem mert remek kreatív eszközként funkcionálnak a folyamatokban. A kártyákat, társasjátékokat használva tulajdonképpen az egyén észre sem veszi, hogy micsoda komoly munkát végez, olyan mintha játszana közben. Játszani pedig ki nem szeret? A kártyákat azért is szeretem különösen, mert remekül tudják szemléltetni a tudattalan tartalmakat, és bár látom, a kártyát nézve sokszor sokkal inkább elfogadják az ügyfelek azt, amit megmutat magukról, a helyzetükről, még ha szkeptikusak is, mintha én mondanám el nekik. A kártyák által például sokkal könnyebb beszélni az érzelmekről is, amik a Lélekcoaching folyamatok kulcsfontosságú elemei.

Kártyák – coaching eszközök

Mélypontok sokaságán keresztül vezetett az utad. Mit tanítanak neked ezek a helyzetek? Miért segíthet egy krízis megtapasztalása, megélése?

A krízis egyértelműen segíthet szerintem átértékelni és másképpen látni. A krízis egy bizonytalan állapot, amiből a kialakult helyzet jóra is, rosszra is fordulhat. De mi a jó és mi a rossz? Ezek mind olyan fogalmak, amik az által válnak jóvá vagy rosszá, hogy mihez viszonyítjuk. Mivel tapasztaltam meg nagyon nagy mélységeket, a mostani krízisekre, már nem is tudok krízisként tekinteni, mert ilyenkor mindig tudatosítom magamban, hogy ennél sokkal rosszabb is volt, és akkor is lett valahogy, szóval majd most is lesz valahogy, csak szükséges várni és a helyzetek majd összerendeződnek valahogy. Persze itt nem a passzív várakozásról beszélek, türelemmel várakozni egy aktív állapot. Szóval türelmet, azt egyértelműen tanultam az általam megélt krízisekből, és még alázatot, kitartást, hitet, kegyelmet, megbocsátást, szeretetet, és egy mély lelki belső stabilitást, mely ad egy olyan bizonyosságot, hogy bármi is történjen a világban, bennem nyugalom, béke és harmónia van. A krízis szó amúgy görög eredetű szó és azt jelenti, hogy válság vagy fordulat. A válság szó a kínai nyelvben pedig két karakterből áll, az egyik karakter a veszélyt jelenti, a másik pedig a lehetőséget. Mi döntjük el, hogy a krízisre, hogy tekintünk, veszélyként vagy lehetőségként. Ma már egyértelműen a lehetőséget látom benne.

Szívügyed a gyerekek, a fiatalok jövője, helyzete. Számodra hogy néz ki a jövő iskolája?

Igen, olyannyira szívügyem a fiatalok jövője, hogy már a kérdéstől is mély bizsergető érzés jelenik meg a mellkasomban. Egyértelműen az egyéni képességeken alapszik számomra a jövő iskolája. Ma már egy olyan társadalmat élünk, ahol a tanuló az internetnek köszönhetően fél másodperc alatt utánanéz bárminek. Azt gondolom, a lexikális tudás már nem állja meg a helyét az oktatásban. Sokkal inkább fontos az, hogy felkészítsük a fiatalokat az életre, vagy arra, hogy képesek legyenek egy harmonikus, boldog élet kialakítására. Szerintem olyan skilleket szükséges megtanítani nekik, mint például a kitartás, a türelem, a céltudatosság, a kommunikáció, a rugalmas helyzetmegoldás, az önállóság, a helyzetfelismerés, a hosszú távú gondolkodás.

Szerintem minden egyes ember rendelkezik egy egyedi tehetséggel, vagy akár úgy is fogalmazhatok, hogy van egy talentuma, ami a személyes útját jelenti.

Számomra a jövő iskolájában ezek az egyéni talentumok és tehetségek kapnak teret, melyhez önismeretet tanulva és soft skilleket elsajátítva és fejlesztve, az egyénnek lehetősége van bejárni a saját élete útját, és boldogan, elégedetten, harmóniában élni önmagával, és a világgal.

Néhány éve Japánban is jártál. Hogy kapcsolódik össze a belső barangolás a külső utazással nálad?

Szerintem egyértelműen szorosan. Van egy mondás mely szerint, ahogy bent úgy kint. Azt gondolom a belső hangolódás következménye egyfajta külső utazás, ami a részemről néhány éve a Japánban töltött időben teljesedett ki. Mertem nagyot álmodni belül, aztán lépésenként a belső hangolódásból mindez megszületetett a saját maga valóságában teljesen önerőből, mind a szervezést, mind pedig az anyagiakat tekintve.

Aszakusza városnegyed, Tokió, Japán

Mennyit adhat egy utazás nyitottságunk kiteljesítésében, másokhoz és magunkhoz való kapcsolódásban?

Rengeteget! Egy utazás során az ember alapvetően – vagyis én így szoktam – gyermeki nyitottsággal tekint a világra, a helyszínekre, a látnivalókra, a kultúrára. Ez az állapot egyértelműen befogadóvá tesz, mely a felnőtt szem tudatosságát behívva teljes mértékben el tud juttatni a kiteljesedésbe. Japánban kiteljesedve éreztem magam, és ezt nem csak a környezet okozta, hanem az az attitűd, hozzáállás, amivel akkor ott a világhoz, és másokhoz viszonyultam. Rengeteget adhat számunkra az utazás, az önmagunkkal és ez által a másokkal való kapcsolódásban is. Hiszen az önmagunkkal való kapcsolat megmutatja a másokkal való kapcsolatunkat. Például remek példája annak, hogy önmagunknak és másoknak mennyit adhat az, amit az utazás során tettünk, hogy számos saját dokumentum videót készítettünk, amit a facebook profilomon nyilvánosan közzé is tettünk. Ezzel, egy teljesen újfajta területen kipróbálva magam egyértelműen erősítettem az önmagammal való kapcsolatot, a megosztással pedig a másokkal való kapcsolódás erősödött meg bennem.

Mit jelent számodra a bátorság?

A bátorság számomra ma már megengedést jelent. Egy döntést. Olyan döntést, amiben mély belső hittel, és bizonyossággal, a saját belső iránytűmre hallgatva merek előre lépni és tiszta szívből a saját értékrendem szerint cselekedni és tenni a világban a dolgomat.

Itt találkozhatsz Vikivel:
https://lelekcoaching.webnode.hu/